Sajnos az 1956-os forradalom leverését követően a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút dolgozói körében sem maradhatott a magtorlás, melyet a GySEV Hivatalos Lapja is a rögzített. A 321/1/1957. számú rendelet kimondtam, hogy az a vasúti dolgozó, aki 1956. október 23-át követően munkahelyét indokolatlanul elhagyta, vagy a szolgálat felvételére igazolatlanul nem keletkezett, azokra a munkaviszony (különböző módú) megszűnését vonja magával.[1] Tágabban értelmezve ez a vállalti rendelet nem is nevezhető megtorlásnak, hiszen a fentiekben részletezett szolgálati hely elhagyása, illetve a nem igazolt szolgálati munkafelvétel az 1956-os eseményektől függetlenül is a munkaviszony megszűnésével járt volna.

 Az 1956-os forradalom nemcsak fentiekben leírtakkal járt. Furcsa, hogy csak ennyi jelent meg a vállalat hivatalos lapjában, és a többi rendelkezésben a forradalmi események, és azok következményei már nem olvashatók. A nyilvánosság számára feltételezhetően egy lényegesen visszafogottabb leírást engedhettek csak meg, de az is kiemelhető, hogy a saját, belső rendszerükben már jóval részletesebb leírások olvashatók. Az 1957-es évről készült Statisztikai Jelentésből ezen hátrányok egyértelműen kiderültek.[2] A jelentés már rögtön az elején kiemeli, hogy a vállalat számára nagyon rentábilis cukorrépa-szállítások elsősorban az 1956. októberi esemény miatt csúsztak meg, és jó részük transzportja csak a következő, 1957-es évben kerülhet sor.[3] A következő indok már jóval érdekesebb: „dolgozóink egy része disszidált, és ennek pótlására olyan ütemben nem tudtunk gondoskodni, amilyen mértékben szükség lett volna”[4] A kieső létszám azonnali pótlása elsősorban az újoncok kiképzési, iskolai ideje miatt, nem volt egyszerre megoldható. De a statisztikai jelentés kiemeli, hogy több korszerűsítést és felújítást is végre tudtak hajtani az 1956-os év során.[5]

Sajnos csak általános leírások találhatók ebben az összesen 1,5 oldalas jegyzékben, melyből tárgyilagos forgalmi adatok nem nyerhetők ki.

 A következő fontos állomás is az 1957-es évhez kapcsolódik, ugyanis nemcsak a Statisztikai Évkönyvhöz kapcsolódó jelentés készült el ebben az évben, hanem a felügyeleti szervekhez, a vállalat legfelsőbb vezetőségéhez (KPM – Közlekedési és Postaügyi Minisztérium) is. A két jegyzék között a legfőbb különbség, hogy míg az előbbi a társág általános helyzetére tett felületes leírás, az utóbbi egyértelműen egy műszaki jellegű összegzés. Ennek tartalma szerint, a legfőbb probléma a GySEV-nél az, hogy a vasúti pálya minősége az ’50-es években nagyrészt leromlott, és a megfelelő pályafenntartási munkálatok nem történtek meg. A dokumentum egy nagy igazságra is fényt derített: a MÁV már 1955-től kezdve átvette a pályafenntartási feladatokat, melyekről egy teljes kimutatás is lehet olvasnia minisztériumi jegyzékben. A táblázatos adatok mellett elemzések is megtalálhatók a fenti forrásban, melynél egyértelműen kiderül, hogy a MÁV több esetben anyagi és dologi előnyt biztosított a GySEV-vonalak pályafenntartásánál. amit a saját vonalai terhére tett meg.[6]

Az 1960-as év egy fordulópontot jelentette a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút életében: egy addig nem látott sikereket elérő vezetőpáros kezébe került a GYSEV irányítása. Benkovics Dezső vezérigazgató, és Lisiczky Lajos vasútigazgató munkásságának köszönhetően a vállalat jól ki tudta használni az elhelyezkedéséből és speciális státuszából fakadó előnyöket.^[7] Ezen előnyök elsősorban a GySEV-vonalak földrajzi helyzetéből fakadt, valamint olyan tevékenységekről is szólt, melyek nem tartoztak a hagyományos vasúti feladatok közé. 

.

[1] MNL XXIX-H-51 GySEV iratok 27. doboz 144.. tétel GySEV Hivatalos Lapja 1957. febr. 13.

[2] MNL XXIX-H-51 GySEV iratok 15. doboz 38. tétel Statisztikai Évkönyvhöz Adatszolgáltatás az 1957-es évről (1959)

[3] Ez a tény nem von le a GySEV cukorrépa-szállítási kapacitásából, de ez a tény már egy következő üzletévhez került elkönyvelésre. A problémakör kiemelése elsősorban bürökratikus jellegű.

[4] MNL XXIX-H-51 GySEV iratok 15. doboz 38. tétel Statisztikai Évkönyvhöz Adatszolgáltatás az 1957-es évről (1959) 1. p.

[5] Ez a jelentés nagyban hasonlít az 1948-ig készült Éves Üzleti Jelentések szerkezetéhez.

[6] MNL XXIX-H-51 GySEV iratok 15. doboz 25. tétel Felügyeleti szervnek, vezetőnek készített, gazdasági helyzetjelentések 1957.

[7] Lovas Gyula: A GySEV története 1945 és 1972 között In: Magyar vasúttörténet (szerk.: Kovács László) 6 kötet Budapest MÁV Dokumentációs Kft. 1998.  6 kötet 369. p.